$headTitle

Nemzetiségi dokumentum

A Békés Megyei Könyvtár fontosnak tartja a megyében élő nemzetiségek kultúrájának, hagyományainak megőrzését és ápolását.

Küldetésünk, hogy a kisebbségek lakóhelyükön anyanyelvükön jussanak hozzá dokumentumokhoz.


Szincsok György: Paberkovanie v slovenskej literatúra na Dolnej zemi = Tallózás Nagyalföld szlovák irodalmában

A kétnyelvű kötet összefoglalja a történelmi Magyarország Alföldjén tevékenykedő számos jeles szlovák irodalmi képviselőt, akik az itteni települések létrehozásának kezdetétől, egészen máig jelentősen hozzájárultak irodalmunk gazdagításához.

Méhkeréki gyökerű gyógyítók = Medici cu radacini in Micherechi (román, könyv)

A közel 100 méhkeréki román nemzetiségű gyógyítóról szóló könyv román és magyar nyelven jelent meg. A tanulmány készítői megkérdezték: miért az orvosi lett az egyik legnépszerűbb hivatás a méhkerékiek körében. A válasz: az orvosi hivatás a falu által vállalt értékekkel egybeesik, és a közösség támogatólag áll az orvosi pályát választók mellett. Az orvos egy megbecsült szakma a faluban, magas a társadalmi presztízse. A legtöbb szakember a gyulai román gimnáziumban érettségizett, és hagyományosan a Szegedi Tudományegyetem vonzza a legtöbb hallgatót, mára viszont a romániai egyetemek váltak népszerűbbé a román állam ösztöndíjának köszönhetően. A kötetben az összefoglaló tanulmányon kívül. 95 méhkeréki gyökerű orvos, fogorvos, gyógyszerész és állatorvos portréja olvasható, magyar és román nyelven.

Vasile Lupasc: Furia Zimbrului (román, hangoskönyv)

Egy történet III. Vlad havasalföldi fejedelemről, közismertebb nevén Vlad Țepeșről. Előadó: Marcel Iures, Mircea Albulescu. Zene: Gheorghe Zamfir.

Cabiansky kalendár na rok 2020 (szlovák, könyv)

Stirbiczné Dankó Katalin: Ozdobná kultúra komlósskych Slovákov : tkaniny, vysivky, cepce = A komlósi szlovákok díszítőművészete : szőttesek, hímzések, főkötők (szlovák, könyv)

A fonás, szövés, hímzés, fafaragás, a népi építészet és lakáskultúra az önellátó paraszti életforma nélkülözhetetlen tartozéka volt. A környezetét, viseletét minden család igyekezett egyedivé, igényessé formálni a lehetőségekhez képest. A díszítőkedv a komlósi emberekre is jellemző volt.

Zombainé Szarka Mária: Kétegyházi románok: az őshonos ortodox románok intézményei (román, könyv)

A könyv az őshonos kétegyházi román nemzetiségű lakosság helytörténeti gyűjtésén alapul. Eddig ilyen mű nem született a magyarországi románok lakta településeken. Ilyen formában összegyűjtött anyag az utódok számára dokumentumként, identitás erősítésként és az anyanyelv ápolásaként is szolgál. A könyv bemutatja a nemzetiség életét meghatározó intézményeket, legnagyobb hangsúlyt a család intézményére helyezve.

Zombainé Szarka Mária :A kétegyházi románok : az élet három fordulópontja a kétegyházi ortodoxoknál (román, könyv)

A könyvben összeállított anyag fotókkal, képekkel gazdagon reprezentál. A születéstől a házasságon, családalapításon át a halálig követi és változatosan mutatja be román nyelven a kétegyházi emberek életét, hagyományait, szokásait magunknak és másoknak is.

Anna Divicanová: Komlósske priezviská (szlovák, könyv)

A tanulmány négy fejezetben elemzi és mutatja be a tótkomlósi családok társadalmi és kulturális mozgását. Az első fejezetben ismertetik és közlik a legjellegzetesebb tótkomlósi családneveket.

"Mat volá"? : vymena obyvatel'stva medzi Ceskoslovenskom a Mad'arskom v rokoch 1946–1948 (szlovák, könyv)

A Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete 2017 novemberében nemzetközi tudományos tanácskozást szervezett Békéscsabán a csehszlovák-magyar lakosságcsere hetvenedik évfordulójára emlékezve. A konferencia címe Výmena obyvateľstva medzi Československom a Maďarskom v rokoch 1946-1948 a jej následky na ľudské osudy (Csehszlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948 között és annak hatása az emberi sorsokra) volt. Az elhangzott előadásokból szerkesztett Mať volá? szlovák nyelvű kötet tizenegy tanulmányt tartalmaz. A kötetben megjelent publikációkat három fejezetre tagolták. Az elsőbe az 1946-1947-es évek eseményeit politikai-történelmi kontextusban vizsgáló munkákat sorolták. A másodikba olyan tanulmányok kerültek, melyek a magyarországi szlovákok körében államilag szervezett toborzó kampánnyal foglalkoznak. Ezek segítségével kontextusba helyezhetjük az egyének letelepedésről hozott döntését és motivációjuk külső aspektusait. Az utolsó fejezetben azok a szövegek szerepelnek, amelyek Nagybánhegyes, Tótkomlós, Gúta (Kolárovo), Medgyesegyháza és néhány Komárom-Esztergom megyei település példáján keresztül mutatják be a lakosságcsere személyes történeteit, s az egész esemény helyi közösségre kifejtett hatását.

Nemzetiségek Karácsonya

Karácsonyi szokások a békés megyei nemzetiségeknél

Veselé vianoce!
Crăciun fericit!
Wesołych świąt!

Hristos se rodi!
Frohe weihnachten!
Baxtalo krechuno

A békéscsabai és az alföldi szlovákok egyik legnagyobb ünnepi szokásköre a karácsony (Kračún). Az ünnep 24-én a hagyományos böjttel kezdődik. Ezen a napon csak brindzát, almát, mákkal hintett főtt kukoricát ettek, zsírosat nem fogyasztottak. Tótkomlóson a lányok a jó férjért böjtöltek egész nap. Az evangélikusok általában az esthajnalcsillag (zornička) feljövetelekor, a katolikusok az éjféli mise után fogyasztották el a bőséges karácsonyi vacsorát, amely a következő esztendő jólétének mágikus befolyásolását is jelentette.


A karácsonyi ünnepkör egyik legszínesebb, s néhol máig is élő szokása a kolindálás. A magyarországi románok általában „corindat"-nak nevezik a szokást.

Maga a szokás azt jelenti, hogy a kolindáló csoportok házról házra járnak különféle jókívánságokkal, köszöntőkkel.

A kolindák nagy része vallásos tartalmú, Krisztus születését vagy szenvedéseinek történetét beszélik el, de számos olyan kolinda is van, amelynek szövege pusztán adománykérésből áll. A gyerekek főleg az utóbbiakat énekelték. Amikor az éneklést befejezték, a gazdaasszony beengedte őket a házba, ahol ajándékokkal, kaláccsal, kolbásszal, süteménnyel, almával, dióval fogadták őket. Pénzt csak nagyon ritkán kaptak.

Kétegyházán külön e célra készült madár alakú süteménnyel kedveskedtek a kolindáló gyerekeknek. Minden gyermeknek külön-külön tarisznyája volt, amit az édesanyja készített házi szövésű vászonból. A náluk lévő botok (costan, bita) védelmül szolgáltak a gyermekek számára. A sötét utcákon ezekkel védekeztek a kutyák ellen. A méhkeréki gyerekek botjainak végére szeg volt erősítve, hogy ne csússzanak el a jeges úton.

Néhány évvel ezelőtt a kolindálás még általánosan gyakorolt szokás volt, de napjainkban egyre inkább háttérbe szorul. Ennek egyik fő oka az, hogy a szokás gyakorlásának egyetlen célja a pénzgyűjtés lett, s így a kolindálók egyre több zárt ajtóba ütköznek karácsony éjszakáján.

A karácsony estének nem kevésbé lényeges és színes szokása a turka maszkos alakoskodás. A kutatók ősi termékenységi rítus folytatásának tekintik a turkajárás szokását. A maszkot általában kecskéhez, nyúlhoz, gólyához hasonlítják, előfordul azonban, hogy az ördöggel azonosítják. A szereplők közül legnagyobb körültekintéssel természetesen a turkatáncoltatót választották ki, aki csak a legjobb táncos lehetett. A turka meghatározott dallamra, sajátos táncot járva, lépett a házba. Táncát hegedűvel, dobbal és énekkel kísérték. A gazda igyekezett a turkának szánt adományokat nehezen elérhető helyre tenni. A kolbászt általában a gerendára akasztották, a pénzt a földre szórták, s mivel a turkásnak hosszú szarvai voltak, nehezen tudott ezekhez hozzáférni. Ez természetesen sok nevetésre adott alkalmat. A turka addig ijesztgette az asszonyokat, amíg pénzt nem adtak neki. Amikor a köszöntést befejezték, szétosztották, vagy együtt fogyasztották el az adományokat.


Karácsony napján a cigány családok nem böjtölnek, hanem nagyon tartalmas, finom ételeket főznek: toroskáposzta, sertéssült és kalács kerül az asztalra. Ünnepi italként általában bort fogyasztanak. Szenteste a család egy asztalnál fogyasztja el a vacsorát, utána a háziasszony külön helyiségben megeterít a család elhunyt tagjainak és boldog ünnepeket kívánnak nekik is.

Szentestén - melynek cigány elnevezése vilija – többnyire a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikhoz. Utoljára a nagyszülőkhöz mennek, ahol már várja őket a népes rokonság. Az asszonyok nem vesznek részt a kántálásban, ők a nagyszülők házában várják a férfiakat, ahol hajnalig énekelnek és táncolnak.

A cigány asszonyok sokat sütnek, főznek, a töltött káposzta, valamint a bokolyi vagy vakaró (cigány kenyér) nem maradhat el az ünnepi asztalról. A cigánykenyeret kovász nélkül zsírból és lisztből összegyúrva parázson vagy kemencében sütik.
Több