Nemzetiségek Karácsonya

A békéscsabai és az alföldi szlovákok egyik legnagyobb ünnepi szokásköre a karácsony (Kračún). Az ünnep 24-én a hagyományos böjttel kezdődik. Ezen a napon csak brindzát, almát, mákkal hintett főtt kukoricát ettek, zsírosat nem fogyasztottak. Tótkomlóson a lányok a jó férjért böjtöltek egész nap. Az evangélikusok általában az esthajnalcsillag (zornička) feljövetelekor, a katolikusok az éjféli mise után fogyasztották el a bőséges karácsonyi vacsorát, amely a következő esztendő jólétének mágikus befolyásolását is jelentette.


A karácsonyi ünnepkör egyik legszínesebb, s néhol máig is élő szokása a kolindálás. A magyarországi románok általában „corindat"-nak nevezik a szokást.

Maga a szokás azt jelenti, hogy a kolindáló csoportok házról házra járnak különféle jókívánságokkal, köszöntőkkel.

A kolindák nagy része vallásos tartalmú, Krisztus születését vagy szenvedéseinek történetét beszélik el, de számos olyan kolinda is van, amelynek szövege pusztán adománykérésből áll. A gyerekek főleg az utóbbiakat énekelték. Amikor az éneklést befejezték, a gazdaasszony beengedte őket a házba, ahol ajándékokkal, kaláccsal, kolbásszal, süteménnyel, almával, dióval fogadták őket. Pénzt csak nagyon ritkán kaptak.

Kétegyházán külön e célra készült madár alakú süteménnyel kedveskedtek a kolindáló gyerekeknek. Minden gyermeknek külön-külön tarisznyája volt, amit az édesanyja készített házi szövésű vászonból. A náluk lévő botok (costan, bita) védelmül szolgáltak a gyermekek számára. A sötét utcákon ezekkel védekeztek a kutyák ellen. A méhkeréki gyerekek botjainak végére szeg volt erősítve, hogy ne csússzanak el a jeges úton.

Néhány évvel ezelőtt a kolindálás még általánosan gyakorolt szokás volt, de napjainkban egyre inkább háttérbe szorul. Ennek egyik fő oka az, hogy a szokás gyakorlásának egyetlen célja a pénzgyűjtés lett, s így a kolindálók egyre több zárt ajtóba ütköznek karácsony éjszakáján.

A karácsony estének nem kevésbé lényeges és színes szokása a turka maszkos alakoskodás. A kutatók ősi termékenységi rítus folytatásának tekintik a turkajárás szokását. A maszkot általában kecskéhez, nyúlhoz, gólyához hasonlítják, előfordul azonban, hogy az ördöggel azonosítják. A szereplők közül legnagyobb körültekintéssel természetesen a turkatáncoltatót választották ki, aki csak a legjobb táncos lehetett. A turka meghatározott dallamra, sajátos táncot járva, lépett a házba. Táncát hegedűvel, dobbal és énekkel kísérték. A gazda igyekezett a turkának szánt adományokat nehezen elérhető helyre tenni. A kolbászt általában a gerendára akasztották, a pénzt a földre szórták, s mivel a turkásnak hosszú szarvai voltak, nehezen tudott ezekhez hozzáférni. Ez természetesen sok nevetésre adott alkalmat. A turka addig ijesztgette az asszonyokat, amíg pénzt nem adtak neki. Amikor a köszöntést befejezték, szétosztották, vagy együtt fogyasztották el az adományokat.

Karácsony napján a cigány családok nem böjtölnek, hanem nagyon tartalmas, finom ételeket főznek: toroskáposzta, sertéssült és kalács kerül az asztalra. Ünnepi italként általában bort fogyasztanak. Szenteste a család egy asztalnál fogyasztja el a vacsorát, utána a háziasszony külön helyiségben megeterít a család elhunyt tagjainak és boldog ünnepeket kívánnak nekik is.

Szentestén - melynek cigány elnevezése vilija – többnyire a zenész cigány család férfi tagjai kántálni mennek rokonaikhoz. Utoljára a nagyszülőkhöz mennek, ahol már várja őket a népes rokonság. Az asszonyok nem vesznek részt a kántálásban, ők a nagyszülők házában várják a férfiakat, ahol hajnalig énekelnek és táncolnak.

A cigány asszonyok sokat sütnek, főznek, a töltött káposzta, valamint a bokolyi vagy vakaró (cigány kenyér) nem maradhat el az ünnepi asztalról. A cigánykenyeret kovász nélkül zsírból és lisztből összegyúrva parázson vagy kemencében sütik.