Interjú Molnár Lajossal

– Első kérdésként azt tenném fel, hogy mi vette rá az írásra, mikor érezte úgy, hogy ezzel szeretne foglalkozni?

– Még gyerekként kezdtem írni, talán tizenkét éves voltam, akkor kezdtem ráeszmélni a világra. Utólag úgy gondolom, az önkifejezés vágya miatt ragadtam tollat. Hamarosan kipróbáltam a rajzolást és a zenélést is, de azok egyáltalán nem mentek nekem. Ezekből annyi maradt meg, hogy nagyon szeretek zenét hallgatni, és szívesen járok kiállításokra. Tehát bennem mindig erős volt az önkifejezés vágya, ez vezethetett az íráshoz is.

 

– Hogyan látja a mai könyvtárak helyzetét? Min lehetne változtatni? Hogyan tudnák az írókat segíteni?

– Meglátásom szerint könyvtárosaink jól felkészült szakemberek, ezért nem feltételezem, hogy rászorulnának az én tanácsomra. A megyében több felé dolgoztam: Békéscsabán, Szeghalmon, Békésen, Gyomaendrődön, Dévaványán és most Mezőberényben. Mindegyik könyvtárban azt tapasztaltam, hogy – amennyire az állomány nagysága megengedte – 

a legfontosabb szépirodalmi, irodalomelméleti munkák megvoltak. Az utóbbi években, évtizedekben talán az író-olvasó találkozók száma csökkent le, de nyilván azért, mert erre ma már nincs pénze a könyvtáraknak, az önkormányzatoknak. Persze, az is lehet, hogy az igény is csökkent erre, ma már mindenki folyamatosan időhiánnyal küzd.

 

– Hogyan tudná megfogalmazni Békés megye unikumát? Mi az, amiért azt mondjuk, ez igazán a mi földünk?

– Izgalmas a kérdés, de csak nagyon szubjektív választ tudok adni rá. Ez attól a mi földünk, hogy annak érezzük. Egyedül ettől. És érdekes, hogy idővel mennyit változott a viszonyom ehhez a tájhoz, a szülőföldemhez. Fiatalon elvágytam innen, mert kíváncsi voltam arra, hogy máshol hogyan élnek. Így laktam Szentesen, Debrecenben és a Zemplénben. Ma úgy érzem, nem szeretnék a megyén kívül élni. Szerintem ennek a tájnak sajátos színt ad a Körös. Ez persze, megint erősen szubjektív vélemény. Körösladányból naponta bejárok dolgozni Mezőberénybe. Hogy lehetőleg minden időt kihasználjak, a buszban olvasok. Ennek ellenére igyekszem elkapni az a pillanatot, amikor a busz átmegy a Sebes-Körös és a Kettős-Körös hídján, hogy megnézzem a folyót. Mert szép a zöld színnek a rengeteg árnyalata, és a folyó mindig más arcát mutatja. Békés megyében sokat emlegetjük a több nemzet együttélését, ennek igazi tartalmát az utóbbi években értettem meg, amióta Mezőberényben dolgozom. A város fejlődését nagyban segítette a három nemzet: a magyar, a tót és a sváb versengése, a legjobbat hozta ki mindhárom népcsoportból. Tehát én a több nemzet együttélését és a Köröst, mint természeti értéket látom Békés megye sajátosságának.

 

– Mezőberényben irodalmi klubja működik. Kik járnak oda, milyen műveket készítenek, mik a tervei a klubbal? Elérhető a klub a megye többi lakója számára is, vagy csak helyi? Egyáltalán hogyan zajlik egy összejövetel?

– Ez a berényi művelődési központ irodalmi műhelye. Két éve olyan irodalmi alkotók járnak ide, akik képezni akarják magukat. A tanulás szándékával egy-egy kortárs író, költő alkotását elemezzük, vagy egymás műveit boncolgatjuk. Kéthetente általában öten-hatan jövünk össze, vannak csabai, békési és gyomaendrődi tagjaink is. A megyében más közösségről nem tudok, ahol a szépirodalmi írás szakmai részével foglalkoznának, ezzel magyarázható, hogy a környező településekről is járnak hozzánk.

 

– Mit tanácsolna egy kezdő írónak?

– Fiatalok esetében az első tanácsom az lenne, hogy végezzék el egy olyan egyetem bölcsész karát, ahol kreatív írást is oktatnak. Olvasmányaim szerint az USA egyetemein régóta oktatnak kreatív írást, az utóbbi időben már nálunk is egyre több helyen. Míg a zene, a képzőművészet, a tánc esetében mindig egyértelmű volt, hogy ezeket a művészeti ágakat egyetemeken oktatják, addig ez a szépírás esetében valahogy elsikkadt. Ahhoz hogy valaki érvényes műveket alkothasson, el kell sajátítania bizonyos szakmai ismereteket, és valamelyest rá kell látnia a kortárs irodalomra is. Ismernie kell azt a közeget, ahol ő meg akar szólalni.

 

– Hogyan látja az irodalom alakulását? 

– Szerintem kevés az, aki az egész kortárs irodalmat átlátja. Hála Istennek sok irodalmi folyóirat jelenik meg, és bőséges a könyvkiadásunk is. Azt látom, hogy nagyon gazdag és sokszínű a kortárs költészet és a próza is. Mindenki válogathat közülük ízlésének megfelelően.

 

– Mennyiben változott az évek során az írástechnikája? Megmaradt az eredeti elképzeléseinél vagy "más vizekre evezett"?

– Az első kötetem még válogatás volt. A békéscsabai Tevan Kiadónál 1999-ben megjelent Tölgyút című könyvembe az elmúlt évtized legjobb verseit válogattam össze. Ezt követően már arra törekedtem, hogy könyveim egységesek, mint kötetek is önálló művek legyenek. Az 2017-ben a FISZ Hortus Conclusus sorozatában napvilágot látott Csendzuhatag című verseskötetemben térben és időben a lélek szabad szárnyalását írtam meg. Egy év múlva a Napkút Kiadónál jelent meg az Arcok Csudaballáról című kispróza-kötetem, melyben egy képzeletbeli falu jellemeit, emberi sorsait ábrázoltam. A visszaemlékezésben keveredik álom és ébrenlét, képzelet és valóság. Most újabb novellásköteten dolgozom, ebben erősen építkezem a tapasztalatra, figuráim nagyon is valóságosak.

 

– Mik a tervei a jövőre nézve, akár az irodalom, akár a magánélet terén? 

– A választ azzal kezdem, hogy ez évben betöltöm a 60. életévemet, így most szembesülök azzal, hogy ez a bizonyos jövő behatárolt, jó esetben húsz-harminc aktív évem lehet még. Fiatalabbként hajlamos voltam a halogatásra, most már nincs hova. Fontosnak tartom, hogy a távolság ellenre is minél több időt töltsek gyermekeimmel, unokáimmal. Mind a négy gyerekem Budapesten és környékén él, így ha felutazok a fővárosba, mindegyikkel tudok találkozni. Az irodalom területén az a célom, hogy folyamatosan írjak, két verses és egy novelláskötetem után most újabb novellásköteten dolgozom. Ezek a szövegek sorra jelennek meg az Élet és Irodalomban, a Bárkában, valamint a Tiszatáj c. folyóiratban. Azt mondják, miden író regényt akar írni, ez alól én sem vagyok kivétel. Remélem, egyszer sikerül megírnom.

 

Az interjút Babinszki János készítette.

 

• Arcok Csudaballáról. Budapest : Cédrus Művészeti Alap. : Napkút, 2018
• Csendzuhatag. Budapest : Fiatal Írók Szövetsége, 2017
• Tölgyút. Békéscsaba : Tevan, 1999