A Békés megyében élő nemzetiségek története és karácsonyi hagyományai

Békés megye országunk egyik legsokszínűbb nemzetiségi vidéke. A tatárjárás és a 129 éves török uralom következtében több térsége elnéptelenedett. Először a XVIII. század elején, spontán módon kezdtek betelepülni szlovákok, románok és szerbek, majd báró Harruckern János György kezdeményezésére magyarok mellett, szlovákokkal és németekkel népesült be Békés vármegye. A 2011. évi népszámlálás szerint az itt élő nemzetiségiek aránya 6,9% volt, legtöbben szlovák, román vagy német nemzetiségűnek vallották magukat.

Szlovákok
Békéscsaba a magyarországi szlovák nemzetiség egyik legjelentősebb települése.
Az itt élő szlovákság Haan Lajos, a neves evangélikus lelkész és történetíró szerint az ország 24 megyéiének közel 150 településéről származik. A legkorábban letelepedő szlovákok között Hont, Zólyom és Nógrád megyéből, valamint a Kishonti kerületből érkezetteket is találunk. Békéscsabát az evangélikus szlovákok telepítették újjá, az egyház születése időben egybeesik az újratelepítéssel. A mostani Csaba tehát 1718-ban keletkezett. 1750 táján Csabára újabb csapat szlovák települt le, lakóhelyük egy ideig önálló városrészként is szerepelt.
A szlovákok az újraalapított Csabát egy évszázad alatt a megye legnagyobb, dinamikusan fejlődő településévé változtatták.
 

Karácsony a szlovákoknál

A karácsony a szlovákoknál is a békesség és a család ünnepe. Közvetlenül a karácsonyhoz kötődő szokáselemek már december 24-én megfigyelhetők (Pósni den, Štedrí den, karácsonyböjtje). Az asszonyok ezen a napon korán keltek, hogy az időigényes és nehéz munkát igénylő sodorttésztát, a plžíke-t elkészítsék. A böjtös tésztát lisztből, sóból és vízből gyúrták s jó hosszúra sodorták. Kifőzése után mákkal és mézzel ízesítették. A két világháború között ezt a tésztát felváltotta a metélt tészta (haluške), melyet mákkal és erőstúróval (brindza) hintettek meg.
 

A karácsonyesti vacsora (Stedrý večer, Pvóstny večer, Pósny večer) az egész család közös étkezése volt, ahol fontos szerepet kapott a néphiedelem és a vallásos rítusok.
 
Románok
A magyarországi románok ősei több hullámban telepedtek le jelenlegi lakóhelyükre. Jelentősebb román jelenlétről azonban csak a 18. századtól beszélhetünk. Egyetlen megyéje sincs az országnak, ahol nem találunk kisebb-nagyobb román populációt, de legtöbben Békés megyében, Budapesten és környékén valamint Csongrád és Hajdú megyében élnek. A magyarországi románok kulturális központja Gyula. Békéscsabán 1994-ben alakult meg a Román Kisebbségi Önkormányzat.
 

Karácsony a románoknál

A jeles napok közül karácsony (Crăciun) ünnepe a leggazdagabb a népi tradíciók szempontjából. Az egyik, a mai napig élő szokás a kolindálás (colindatu). A karácsony előestéjén lezajló csoportos kolindálás során csengettyű- és dobszó mellett kérdik meg a háziaktól, szabad-e kolindálniuk, és miután bebocsátást nyernek, magyar és román nyelven is elmondják a jókívánságaikat. A legismertebb szokás viszont a turkajárás (umblatu cu turca). A kecskemaszkkal történő köszöntés évszázados hagyomány. 
A maszk fából készült, kecske formájú, fejének alsó állkapcsa mozgatható. A piros lepel alatt lévő turkát táncoltató személy a zsinór rángatásával a zene ütemére csattogó hangot adott, miközben a háziakat ijesztgette.
 

Turca
 

A „turkások" házról-hátra bejárták a falut.
 
Németek
A 18. század első felétől jelentős német nemzetiségű település Gyula, Almáskamarás, Elek és Mezőberény. Az 1760. évi berényi összeírás szerint az első berényi német lakos, Minich Valentinus (Bálint) volt, aki 1723-ban települt át Gyuláról. A legmódosabbak a németek voltak, ami meglátszott a házaikon és az öltözködésükön is.
 

Német nagygazda háza
 

Karácsony a németeknél

Az ünneplés a szentestével (Heiligabend) kezdődik. Ekkor jön a Jézuska (Chrischkindche). Valamelyik rokon vagy ismerős felnőtt talpig fehérbe öltözött, arcát fátyollal takarta, és a kora esti órákban megjelent abban a házban, ahol kisebb gyerek volt. Csengettyű szavára valamelyik felnőtt beengedte, behozta a karácsonyfát (Weihnachtsbaum), a Jézuska pedig az egyik kezében lévő kosárból kakaót szórt a padlóra. Az ajándékok a karácsonyfára voltak aggatva. Kezdetben nagyon egyszerű volt a díszítése: mézeskalács, dió, alma. Az ünnepi asztalra igyekeztek a legjobbat feltenni: orjalevest, töltöttkáposztát, tyúkot vagy kacsát, süteménynek kalácsot.


Töltött káposzta

Készítette: Krisán Rita
 
Források:
  • Békéscsaba néprajza. Szerkesztette Grin Igor, Krupa András. Békéscsaba: Polgármesteri Hivatal, 1993. 
  • Borbély Anna: Újabb kutatások a kétnyelvű magyarországi románok nyelvtudásáról és nyelvhasználatáról. = Kisebbségkutatás, 2007. 1. szám
  • Fejezetek a magyarországi románok és szlovákok történetéből. Szerkesztette Micheller Magdolna. Békéscsaba: KCSSF, 1995.
  • Gyivicsán Anna: A magyarországi szlovákok. Budapest: Útmutató Kiadó, 1997.
  • Krupa András: Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál. Békéscsaba: Békés Megyei Tanács. Művelődési Osztálya, 1971.
  • Mezőberény története. Szerkesztette Szabó Ferenc. Mezőberény : Nagyközség Tanács, 1973. - 2 db
  • Petrusán György: A magyarországi románok. Budapest: Útmutató Kiadó, 2000.
  • Szlovákok Békéscsabán. Válogatta Krupa András. Békéscsaba : RFG : Békés M. Tcs. : TIT Békés M. Szerv., 1980.
  • Uhrin Erzsébet: Szlovákok és a szlovák nyelvi helyzet Békéscsabán.
  • Wikipédia
  • Zombainé Szarka Mária: A kétegyházi románok hagyományai. Gyula: Cronic Román Lap-  és Könyvkiadó, 2015.
  • Zombainé Szarka Mária: Kétegyháza - Chitighaz története. Kétegyháza: Önkormányzat, 2016.
  • Zombainé Szarka Mária: Kétegyházi románok: az őshonos ortodox románok intézményei. Kétegyháza: [Magánkiadás], 2019.