Beethoven szülőháza Bonnban

250 éve, 1770. december 16-án született Ludwig van Beethoven, világhírű német zeneszerző, zongoraművész.

Ludwig van Beethoven
1770. december 16-án született a Rajna melletti Bonnban.

Gyermekkora rideg volt. Az élet már kezdettől fogva szomorú és kegyetlen küzdelmet jelentett számára. Atyja ki akarta zsákmányolni fiának zenei képességeit és szerette volna mutogatni, mint valami csodagyermeket.

Első nyilvános szereplésén, közös hangversenyen apja egy másik növendékével, 1778. március 26-án „különböző zongoraversenyeket és triókat” játszott.
Rendszertelen zenei oktatása ellenére, gyorsan fejlődött. Nem vitás, hogy a kis Beethoven sok 18. századbeli kamaraművet és zenekari szerzeményt ismert. Már egészen fiatalon megszerette Mozart zenéjét. Megragadta a klasszikus hangszeres zene új stílusa, amelyet Haydn, Mozart művei testesítettek meg.

Az árnykép Beethovent az udvari zenészek díszegyenruhájában ábrázolja.

Már tizenkét éves kora óta játszott a választófejedelmi zenekarban, mint mélyhegedűs, zongora- és orgona művész.
A másodorgonista állását, melyet 1785-ben nyert el, tanárának, Neefenek köszönhette, akit gyakran helyettesített a templomban,
a színházban, az orgonánál és csembalónál.

1779-ben érkezett Bonnba az a muzsikus, aki Beethoven első fontos tanára lett: Christian Gottlob Neefe.

Beethoven 1792 novemberének második hetében érkezett Bécsbe, a városba, amely hátralévő életében otthonává lett. Haydn tanítványául fogadta, a tanítás nem tartott tovább körülbelül egy évnél.

Beethoven félretette számos, Bonnban szerzett kompozícióját
s Bécsben készült szerzeményeit opus 1-gyel kezdte jelölni.
Első szerzeményeként
1795-ben három, vázlataiban talán még bonni időkbe visszanyúló zongoratriója jelent meg.

A "nagy zenei akadémia" plakátja 1795-ből

1795. évben került sor Beethoven első nyilvános hangversenyfellépésére, ahol B-dúr zongoraversenyét játszotta.
A Wiener Zeitung 1795. április
1-i számában így írt: "Közjátékként a híres Ludwig van Beethoven úr saját kompozíciójaként egy egészen új zongoraversenyt (B-dur op. 19.) játszott, mely a közönség osztatlan tetszésével találkozott".

Az 1802-i heiligenstadti testamentum utolsó oldala

A "Heiligenstadti végrendelet"-ként ismert írás halála után került elő papírjai közül; elején
1802. október 6., végén október 10. a keltezés; tartalma változó hangulatainak áradásában a kétségbeesés hullámvölgyét jelzi. Hirtelen rádöbbent már hat év óta rosszabbodó fülbajának gyógyíthatatlanságára.

1803. április 5-én került sor Beethoven második nagy szerzői estjére. Műsoron volt az I. és II. szimfónia, a "Christus am Ölberg" c. oratórium és az új C-moll zongoraverseny.

A III. Szimfónia (Eroica, op. 55.) címlapja

Beethovennek 1803-1805 között befejezett művei messze kimagaslanak a zeneszerző addigi alkotásai közül. A Kreutzer-szonáta hegedűre és zongorára (1803), az Eroica (1804), az Aurora- és az Appassionata-zongoraszonáta (1804) és a "Fidelio" című opera (1805) - napjainkig. A III. Szimfónia eredetileg a "Buonaparte" címet viselte volna; benne látta Beethoven az emberiség egyik legnagyobb héroszát. Napóleon hős vezérré idealizálása azonban csalódásra váltott, amikor az első konzul 1804 májusában császárrá koronáztatta magát. Beethoven széttépte a továbbításra váró kézirat címlapját, s saját maga törölte ki a másolat második sorából az "intitolata Buonaparte" ajánlást.

Theater an der Wien

Az opus 67. V szimfónia (c-moll) talán a legnépszerűbb Beethoven-szimfónia. Gyakran hallani, hogy ez Beethoven legtökéletesebb, legszebb szimfóniája. Az első tételt egyetlen, négy hangból álló motívum hajtja át, melyet Beethoven így jellemzett Schindlernek:
"Így kopogtat a sors az ajtón!" Mintegy öt éven át foglalkoztatta ez a hatalmas mű a mestert. Ősbemutatója 1808. december
22-én volt a Theater an der Wienben - a műsoron ugyanakkor a Pastorale és a Kórusfantázia is szerepelt.

Bettina Brentano-Arnim


Bettina 1810-ben, amikor Bécsben lakó Franz fivérét - ennek családja baráti viszonyban állt Beethovennel - meglátogatta, a mesterrel is megismerkedett s rövidesen megnyerte Beethoven bizalmát. Goethe-hez írt lelkes leveleiben beszámol e nagy zenei lángelméről s megkísérli , hogy találkozást hozzon létre kettőjük között. Bettina bátorítására írt Beethoven 1811. április 12-én Goethenak, ebben már jelzi, hogy rövidesen megküldi az Egmont-hoz írt kompozícióját.

Beethoven és Goethe Teplitzben, 1812-ben

A teplitzi Tempelbadban végezte kúráját Beethoven 1811 és
1812-ben. Baráti kapcsolat fejlődött ki itt közte s olyan írói személyiségek között, mint Varnhagen, Rahel Lewin, Tiedge s mély vonzalomra gyúlt a berlini Amalie Sebald iránt.

1812 júliusában itt találkozott Goethével is s az a mély benyomás, melyet egymásra gyakoroltak - Goethe naplójában s mindkettőjük leveleiben visszatükröződik.

Itt született meg 1812-ben a vidám VIII. szimfónia is.

Beethoven levele a "Halhatatlan Kedveshez"-hez

Három részből álló, keltezés nélküli, lángoló szerelmeslevél, a címzett neve hiányzik: a levelet Beethoven halála után íróasztalának fiókjában találták meg két miniatűr arckép társaságában. Sokan találgatták ki is lehetett a rejtélyes nő, míg mára bizonyosra veszik, hogy Brunszvik Teréz volt az.

Beethoven nagy "kongresszusi" hangversenye. Műsorán:
VII. szimfónia, Csataszimfónia, "Der glorreiche Augenblick" kantáta.

A "Der glorreiche Augenblick" kantáta első kiadásának címoldala (1835)

Beethoven utoljára 1824. május 7. és
24-én rendezett két nagy hangversenyén lépett nyilvánosság elé. Műsoron volt: Die Weihe des Hauses (Házavató), Kyrie, Credo és Agnus a Missa Solemnisből;
9. Szimfónia. Beethoven süketsége ellenére maga állt a a karmesteri emelvényre. Nem hallotta a tömeg tapsviharát, az egyik közreműködő énekesnő a közönséggel szembe fordította a mestert, hogy legalább lássa az őt ünneplő tömeget.

A 9. szimfónia tartalmaz részleteket Schiller: Óda az örömhöz című művéből is. Az "Öröm" szimfóniája mindenki részére közvetlen és élvezhető előadás, amelynek eszméje, szépsége és hatása megváltásként hat az emberiségre. Rendkívüli gondolatgazdagsága, formai építése és eszmei tartalma új útra terelte a XIX. század zenéjét.
Az Örömóda 1972 óta az Európai Unió hivatalos himnusza.

Részlet az utolsó vonósnégyes (f-dur, op 135., 1826.) kéziratából. A lap alsó szélén a kérdés: "Meg kell lennie?" mire a válasz: "Meg kell lenni!" Ez a mondat is bizonyítja a már idős Beethoven törhetetlen akaraterejét.

Beethoven utolsó végrendelete. (1827. március 23.)

1827. március 26-án hunyt el Beethoven. Sírjánál a gyászbeszédet Anschütz, az udvari színház színésze mondta - a szöveg Grillparzer, az író műve volt.

Forrás: Arnold Aleksandrovic Alvsang: Beethoven. Budapest: Művelt Nép Könyvkiadó, 1955.; Brodszky Ferenc: Ludwig van Beethoven életének krónikája. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1976.; Falk Géza: Beethoven összes szimfóniái. Budapest : Szőllősy, 1944.; Joseph Kerman: Beethoven. Budapest: Zeneműkiadó, 1986.; Romain Rolland: Ludvig van Beethoven. Budapest: Bibliotheca, 1958.; Richard Petzoldt: udwig van Beethoven élete képekben. Budapest : Zeneműkiadó, 1955. The new complete edition Beethoven.; Internet.